Harsány színvilág, kavargó vonalrendszer - első ránézésre is maradandó látvány. Olyannyira, hogy azt gondolhatnánk puszta dekorativitásról van szó ezen festmények esetében. Ám, ha alaposabban megnézzük a képeket, láthatjuk, hogy permanens önreflexióval, identitáskereséssel van dolgunk.
Sőt, így egyben látva szinte az egész eddigi életmű főműveit, azt is tapasztalhatjuk, hogy mintegy örök visszatérésként bizonyos motívumok és tendenciák újra és újra előkerülnek. Kezdetben festett objektekkel, elsősorban cipőkkel, de olykor esernyőkkel találkozhattunk. Rajtuk festékfoltok véletlenszerűen helyezkedtek, pontosabban irányított véletlenként az esztétikai érzékre hagyatkozva. Aztán ezek felkerültek a táblaképre mint tárgyak, ahonnan a következő lépés a cipő mint festménytéma jelent meg. Soós Nóra-Hamupipőke jól megdolgoztatja az ő nézőhercegeit, mivel nem csak egy lábbelije alapján kell beazonosítani a tulajdonosát. Ugyanis ami ebből a kavargásból, egymásra festett tárgyhalmazból sugárzik, az épp a sokoldalúság, sokszínűség, sokféle stílus és létmód egyidejű vállalása. Buffon híressé vált szállóigéje szerint "A stílus maga az ember." Ennek nyomán ez a többféle stílus többféle személyiséget rejt, pontosabban tár elénk.
Soós Nóra képein az énkeresés és önkifejezés párhuzamos egymásba játszása történik. Olyannyira, hogy a néző szinte zavarba jön ettől a reflektált kitárulkozástól melyet a látvány látszólagos könnyedsége első pillanatban elrejt, de épp ez oldja az intimitást.Képein az alakok sohasem szerepelnek a maguk fizikai teljességében, épp csak körvonallal vannak megrajzolva. Nincsenek kidolgozott, kifestett arcok, kezek, a személyek testi valójukban csak jelzésszerűen vannak jelen. Szereplőinek identitását nem arcvonásukkal próbálja meg jellemezni, hanem épp az alak köré csoportosuló tárgyakkal. Mivel Soós Nóra festményeinek szereplője elsősorban önmaga, ezért e képek sora mind felfogható önarcképnek, ars poeticának is. Ahogy a biológiában a genotípus a genetikai állományt jelöli, míg a fenotípus a környezeti tényezők génekre gyakorolt hatását. A filozófiában ennek nyomán használják a kiterjesztett fenotípus fogalmát a személyiségre vonatkozóan, ami azt jelenti, hogy valakit nem pusztán a testi valója határoz meg, hanem a szokásai, családi hagyományai, hobbijai stb. Soós Nóra képein is ezek a fizikai adottságokon kívül eső elemek, helyzetek és tárgyak mintha meghatározóbbak lennének a személyiségét illetően.
Ez azért is fontos szempont, mivel a testi megjelenés, a test mint szimbolikus jelenségek hordozója mindig is fontos eleme, szabályozója volt az én kiterjedésének és határainak, a társas és társadalmi kapcsolatoknak. Míg a régebbi korokban az én-identitás kereteit kívülről szabályozták a nemzeti, etnikai, osztály-, réteg- és csoporthatárok stb. Napjainkban azonban magának az egyénnek válik kizárólagos feladatává, hogy énjeinek határait megteremtse, felépítse. Így mind az öltözködés, viselkedés, olvasmányok, a szabadidő eltöltése az énteremtés eszközei.
De jelen esetben melyek is ezek az énteremtő eszközök? Egyrészt a nőiség princípiumai - cipők, ruhák, körömlakkok - és a hétköznapi élet - bevásárlás, pihenés - jelenségei kiemelt helyet foglalnak el a képein.Másrészt ugyanilyen súllyal vannak jelen a művészettörténeti elődök, példaképek, meghatározó művek (Oldenburg, Erdély, Van Eyck, Falanagen, Cézanne stb.).A műveszetről való beszédmódban is igyekszünk valamilyen keretek közé határolni a látványt, ezért mindig előkerül a "Kire ütött ez a gyerek?”-effektus. A meghatározás jelen esetben azért is problémás némiképp, mivel Nóra művein az absztrakció és figurativitás egyaránt jelen van. A körvonalas motívumokat illetően említhetjük Ghada Amer vagy Nagy Kriszta körvonalszerű női szerepekre reflektáló munkáit, de azok sokkal provokatívabbak, és fontos bennük a szexualitás direkt megjelenítése. Tehát tartalmilag teljesen mások. A körvonal Gary Hume 90-es évek végi egymásra rajzolt alakjainál is fontos szerepet kap, de azokból hiányzik a szín és a tárgyak. Tehát vizuálisan is teljesen mások. Színes, kontúros felületek jellemzik Radák Eszter műveit, de ott csak tárgyakkal - s kizárólag a női lét domináns elemeivel - találkozhatunk, s nagy, egybefüggő felületekkel, mindenfajta egymásra halmozás nélkül. Tehát vizuálisan és tartalmilag is teljesen más.
Az egymásra építkezés, a szimultán képépítés Wachter Dénes férfias műveit jellemzi, de ott jól meghatározható az a háromtípusú képi réteg, amely keresztezi egymást többnyire valamely klasszikus festmény, rajta ornamentika és kortárs ikonok stb. Ráadásul nála képkivágás is történik a különböző síkok közt. Tehát technikailag is, és szemléletileg is teljesen más. Cipőműveit illetően elsőként Sylvie Fleury cipői jutnak az eszembe, de azok inkább ezüstre festett objektek pink műszőrmével díszítve. A csillogó Playboy-nyuszi-image megtestesítői. Nyilván ezek is teljesen mások.
Visszatérve a kire ütött ez a gyerek-effektusra: orra az anyjáé, szeme a nagypapáé, füle az apjáé stb., csak épp konkrétan egyikre sem hasonlít. Így van ez az itt látható művekkel. Bizonyos motívumokban találhatunk párhuzamokat, de mind tartalmi, mind vizuális tekintetben igazán egyik sem. Ezért talán az egyik legemblematikusabb képe a Hétköznapi workshop című festménye, melyen az őt meghatározó világnak szinte minden mozzanata megtalálható, ezáltal talán a legteljesebb mértékben önkifejező alkotása. Maga az íróasztal is intim szféra, rajta a munka szükséges elemeivel és a magánéletet idéző tárgyakkal. A képenegy laptopon dolgozó nő látható, írószerek, naptár, ragasztó, az Új Művészet című kortárs művészeti folyóirat felvillanó sarka. A személyes szférát idéző fénykép, mobiltelefon, rádió a nőiség eszközei: a hajcsat, a hajkefe, körömreszelő stb. Ezek a motívumok mind egymásra rétegződve egyszerre láthatók.
Ezeknek a műveknek fontos eleme a saját környezet bevonása a képbe; de ugyanakkor ezek nem puszta leképezései az őt ért impulzusoknak, hanem épp fordítva, a környezetének eseményeit és tárgyait szabja, igazítja a saját személyéhez. Szubjektív, kifejezetten énközpontú világ jelenik meg Soós Nóra festményein, nem véletlen a kiállítás címe is: Én-teriőr.