„…Soós Nóra alkotásainak alapvetően a tárgyakra, fogyasztási cikkekre, ruhadarabokra, cipőkre hangolt motívumvilága, eszközhasználata mellett ­illetve e metódussal összehangoltan - a művek hangsúlyos hatóeleme a már-már harsány, tompítatlan, élénk színekre hangolt kolorit, amely hol a körvonalakkal közrefogott in­tenzív folthatásra, hol a fol1jaitól megfosztott, a kép síkot be­hálózó kontúrrajzolatok vibráló, szédítő, az illuzionisztikus síkokat és tereket összemosó, kaotikus rendszerére alapozott. A motívumok egzakt képi megidézésének - a konkrét tár­gyak szőnyegszerű egymásmellettisége, illetve kollázsszerű egymásfölöttisége, egymásba olvadás a - ellenpon1jaiként szervesülnek a kompozíciókba azok a gesztusszerű ecsetnyo­mok, festékcsorgások, absztrakt foltok, amelyek egyúttal a rendet feldúló véletlen mindig jelenlévő tényező­jeként, a megérzések ve­zérelte szabad formate­remtés emlékfoszlányként feltoluló nyomrögzülései­ként, gátlásoktól mentes alkotói érzelemkitörés-ki­vetülésekként jelennek meg a vásznon.

Soós Nóra művein, mű­veiben a tárgyak eleven élettel telítettek, a képkö­zegek nyugtalanságokkal átitatottak, feszült at­moszférát sugárzók. Izga­tottan lüktető, túlfűtött, hajszoltságokkal terhelt, a képfelületet teljesen birtokba vevő, a kereteken túllépő, az installatív elemekkel szerves kapcsolatot teremtő, a kép valóságos befoglaló terét is meghódító motívumáradás. Expresszív foltvariációkban és ideges vonalburjánzásokban feleselgetnek egymással a tárgyak és ugyanazon tárgyak ké­pei. Cipők, kesztyűk, kabátok kavarognak, jelentéseket össz­pontosító szimbólumokká vagy egyediségekbe burkolózó sorsokká és történetekké transzponálódnak; nyomatékosít­ván, hogy a dolgok bizony végérvényesen átvették felettünk a hatalmat.”