„…Soós Nóra alkotásainak alapvetően a tárgyakra, fogyasztási cikkekre, ruhadarabokra, cipőkre hangolt motívumvilága, eszközhasználata mellett illetve e metódussal összehangoltan - a művek hangsúlyos hatóeleme a már-már harsány, tompítatlan, élénk színekre hangolt kolorit, amely hol a körvonalakkal közrefogott intenzív folthatásra, hol a fol1jaitól megfosztott, a kép síkot behálózó kontúrrajzolatok vibráló, szédítő, az illuzionisztikus síkokat és tereket összemosó, kaotikus rendszerére alapozott. A motívumok egzakt képi megidézésének - a konkrét tárgyak szőnyegszerű egymásmellettisége, illetve kollázsszerű egymásfölöttisége, egymásba olvadás a - ellenpon1jaiként szervesülnek a kompozíciókba azok a gesztusszerű ecsetnyomok, festékcsorgások, absztrakt foltok, amelyek egyúttal a rendet feldúló véletlen mindig jelenlévő tényezőjeként, a megérzések vezérelte szabad formateremtés emlékfoszlányként feltoluló nyomrögzüléseiként, gátlásoktól mentes alkotói érzelemkitörés-kivetülésekként jelennek meg a vásznon.
Soós Nóra művein, műveiben a tárgyak eleven élettel telítettek, a képközegek nyugtalanságokkal átitatottak, feszült atmoszférát sugárzók. Izgatottan lüktető, túlfűtött, hajszoltságokkal terhelt, a képfelületet teljesen birtokba vevő, a kereteken túllépő, az installatív elemekkel szerves kapcsolatot teremtő, a kép valóságos befoglaló terét is meghódító motívumáradás. Expresszív foltvariációkban és ideges vonalburjánzásokban feleselgetnek egymással a tárgyak és ugyanazon tárgyak képei. Cipők, kesztyűk, kabátok kavarognak, jelentéseket összpontosító szimbólumokká vagy egyediségekbe burkolózó sorsokká és történetekké transzponálódnak; nyomatékosítván, hogy a dolgok bizony végérvényesen átvették felettünk a hatalmat.”