háttérszín  light     magyar | english
Strabagos seregszemle
Új Művészet - Reider Gábor - 2005. 16.évf. 12.szám
 

Úgy tűnik, az évek során a Strabag Festészeti Díj a kortárs képzőműészet körül kialakuló intézményi struktúra egyik fontos eseményévé vált. 62 fiatal festő küldte be 182 pályamunkáját az idén kilencedszerre meghirdetett pályázatra. A kölni székhelyű építőpari konszern csak tavaly 678 millió eurót forgatott meg hazánkban, így számára a fiatal piktorok segítése nem jelenthet mérhető kiadást. Viszont a szűkmarkú pályázati rendszertől függő hazai képzőművészek számára a Strabag-díj modell értékkel bír: miként tud majd az üzleti szféra és a műpártolás termékeny módon összesimulni a kapitalizmus érett korszakban. A pályájuk elején álló festőműészek számára a díj az anyagiak mellett médianyilvánosságot és a zárt szcénába való bejutást is garantálja. Az idén kibővült zsűri (Dr. Hegyi Lóránd, Jerger Krisztina, Kovalovszky Márta, Néray Katalin és Dr. Petrányi Zsolt) a főíjat Szabó Dorottyának ítélte oda, míg Adorján Attila, Moizer Zsuzsa, Soós Nóra és Szabó Dezső alkotói támogatásban részesült. Képeikkel számos csoportos tárlaton találkozhattunk már korábban, de büszkélkedhetnek több egyéni kiállítással is. Az öt pályakezdő(vagy inkább az életművük elsőfelén munkálkodó) alkotó gyökeresen eltérőfestő irányvonalat képvisel. A zsűri arányosan díjazta a különböző stílusokat, a heterogenitás jelszavát követve.

Konceptuális víziók
Nehezen besorolható, szintetizáló, gondolati festészet; Szabó Dorottya (1975) visszafogott, nem kérkedő de biztos hangon szólal meg. Kevés eszközzel él, a gondos választások mégis azt sugallják, itt mindennek jelentése van, a lakkosan felfénylő zöld folt körvonalának és az elmosódott portré megfordításának is. A súlyos konceptualitást persze megelőlegzik a tanulmányok: Szabó Dorottya az MKE mellett hallgatott filozófiát, megjárta a müncheni akadémiát, jelenleg pedig doktori képzésen vesz részt. Korábbi képei az olaj-vászon technika és a 70-es évekbeli textilművészet összeházasításából sarjadtak ki. Kezdetben a fonalak adták az ákombákom jelenetek sziluettjeit, később a hímzőszálak, cérnák anyagszerűségükkel és objektszerű beállításukkal váltak a jelentés fő hordozóivá. Az elvont gondolatiságba pácolt textíliák a hagyományos és diszkrét „asszonyművészet” örökösei a posztmodern „női-művészet” frivol divatossága, klisészerű toposzai nélkül. Későb Szabó fordított egyet a szőttesen, anyagot és technikát váltott: papírcsíkokra szabdalt akvarelljeit sakktáblaszerűen fonta össze. Legújabb, idei képein pedig már megjelenik a győztes festményeken is szereplő elmosódottan árnyékolt arc és a különös, szimbolikus paca, ami hol Nagy-Magyarország vízrajztérképére emlékeztet, hol az agy és a gerincvelő metszetére, hol pedig egy egyszerű lombos tölgyfára. Az arcot és a pacnikat Szabó nem egyszerűen elkeni, hogy a vásznaknak líraibb töltetett adjon, hanem sajátos módon átnyomja egy másik felületről. A nyomatszerű elmosódott foltokat lakkos réteggel rögzíti. Mintha egy gobelin fonákját látnánk, egy kifordított képet, a múlt lenyomatát: a tudat felszínére súlyos ballaszttal szétkent emléktöredékek nehezednek. Önmagukba zárt jelentésük a tudatalatti titka marad; az állandó emlékezés ténye növeli szimbolikussá jelenlétüket. Szabó Dorottya vásznain a szikár konceptualitást felnyitó kulcs a mnemotechnika víziója.

Angyal Ego
Az írásjel nélküli állítás – a sorozat címe – csonkának tűnik: Angyal van. De hogy kicsoda is pontosan az az angyal, nem derül ki egyből Moizer Zsuzsa (1979) díjazott festményeiből. A rejtélyek az identitáskereső személyiségépítő önmitológiához vezetnek el. Nagyszemű, riadt, bánatos nő arcok. A közeli képkivágás lemetszi a füleket, a homlokot és néha az állat. A megformálás nem míves, hanem zaklatott és csapongó. Moizer olaj-vászon képein átüt az akvarellista lírai alkotásmódja: az egymásra rétegzett foltok költőien egyszerű, valójában a lélek rezdüléseit rögzítő szeizmográf érzékeny jelei. A modern festészet expresszív hagyományán nyugvó alkotómódszer ez, amely mindig egyes szám első személyben beszél. A megidézett angyal sem szakrális atmoszférát teremt, hanem feloldódik a műészet romantikus transzcendenciájában és az alkotó önmitológiájában.

A hiperrealista ebédje
Cuppognak a zsíros falatok, a sült húsok kívánatosan illatoznak a tányéron. A Menü-sorozat kihozza az olajképből az ínycsiklandozás maximumát, de csak amíg távolról szemléljük, mert közelebb lépve a szenvtelenül sima fotórealista felszínbe ütközünk. Adorján Attila (1968) a hiperrealizmus örökségének hordozója. Nem meglepő hogy festészeti tanulmányait Gyémánt László óbudai iskolájában kezdte, bár olajképei inkább a Nyári István-féle, realizmus és giccsfestészet között egyensúlyozó irányvonalhoz sorolhatók. De míg Nyári gyomorforgatóan naturalista Csirkeraguja értelmezhető volt társadalomkritikaként is, Adorján egytálételeiben nyoma sincs ilyen utalásoknak. Ő inkább a stílusok nyelvén játszik, posztmodern derűvel sorakoztatva fel stílust stílus mellé. A nyertes képei a caravaggiói csendélethagyományt idézik, a „pincefényű chiaroscurót, a felnagyított tárgyegyütteseket, a banális (egy tál étel) és a szakrális (kenyeret megtörő kéz) profán találkozását. A festő tradíció megidézése a fotórealizmus modorához hasonlóan szenvtelen és automatikus. Fényképszerűn életlen a háttér és éles a fókuszpont, akárcsak az amerikai szuperrealistáknál. A Menü parafrázisgyűjtemény, iróniával és professzionalizmussal, de Adorján korábbi képeinek technorealista tematikája (magazinokba illő nagyvárosi nő, elidegenedett cselekvés közepette) nélkül. Adorján szabadon úszkál a festészettörténet realista stílushagyományában, bárkit könnyen megidéz, Caravaggiótól kezdve, az amerikai hiperrealistákon keresztül, a klasszicizáló templomi falfestészetig (lásd freskó-megbízásait). Most éppen zsírosat ebédelt…

Vérlakkozás
Szabó Dezső (1967) monokróm képekkel kísérletezgetett a főskolán (mestere Károlyi Zsigmond volt), de a kortárs köztudatba pszeudo katasztrófa-dokumentációival robbant be. Műnyagbábukat helyezett el gondosan a terepasztalon, hogy a szemcsésen előívott fotográfiáin egy szerencsétlenség hiteles résztvevőnek tűnjenek. Szabó Dezső most visszatért a monokróm felületekhez, hatalmas egyszínű pöttyögetett vásznakat küldött be. Illetve azt nem mondhatjuk, hogy egyszínű mert az egymásra rétegzett vörös vagy sárga lakkcseppek különböző színárnyalatokon kötöttek meg. Az érzéki felületek mélyén viaszos energia izzik, a címek (Hemoglobin, Rh+, White Spirit) pedig allegorikus humorral töltik meg a médiumértelmező formai kísérletezés festői lenyomatait.

„Make up artist”
Soós Nóra (1979) nem rejti véka alá festő jókedvét, harsány vásznain élénk vörösök, pinkek, narancsok és kékek sorakoznak a dupla rajzolatú képek egymásra vetített jelenetei között. A két vonalháló dekoratív vibrálást ad a retrós színvilágnak. A stílus és a tematika a Radák Eszter nevével fémjelezhető nőies-popos irányzathoz sorolható be. A pop artra való utalás több szempontból is találó, egyrészt a megidézett 60-as évekbeli színkultúra, másrészt a pop art hétköznapi témaválasztása (Duane Hanson) és a populáris grafikáktól kölcsönzött rajzmodora (Roy Lichtenstein) miatt. Soós Nóra is a mindennapok rítusait és tárgyait ábrázolja, a tükör előt öltözködő nő, a szanaszét heverő cipőket, a fogmosást vagy a rúzsokat. A sminkelés jelenetére a festőecsetek sziluettjei rétegzőnek rá egyszerre megszentelve a hétköznapokat és profanizálva a művészetet. Hiszen egy festőnő kezében az ajakrúzs is esztétikumot teremtő eszközzé válik; ugyanez klasszikus férfiolvasatban: a nő képtelenek igazi magasművészet művelésére. A pop art Soós Nóra-féle feminizálása a rosszhiszemű macho vélekedésre adott cserfes válasz/filozófikus reflexió: a szétporladó grand art idején egy életteli, dekoratív, nőes festészet lehet hiteles, színvonalas, Strabag-díjat érő.

 

(LUMÚ – Ludwig Múzeum Budapest, 2005. X. 13–XI. 13.)

Buborék és búgócsiga
Magyar Narancs - Dékei Kriszta - Mancs - 2015.05.21
 
Dinoszaurusz és tüntetők parlamentre festve
Index.hu - Klág Dávid - index.hu - 2015.06.10
 
Ecc pecc kimehetsz..
Új Művészet online - Cséka György - Új Művészet online - 2015.06.14.
 
A múlt amiben élünk
Népszava - Mészáros Márton - Népszava - 2015.06.06
 
Egy penge művészkarakter berobbanása
ART7 - Almási Miklós - kiállítás kritika - 2015.05.25
 
Az időbuborékokon túl
Librarius - Barcza Réka - Librarius - 2015.05.24
 
A transzparenciás tengeren túl
ÚJ MŰVÉSZET - Winkler Nóra - 2013.június. XXIV. évf.6.szám
 
Kép a képben
Népszabadság - Török Márta - 2013. április 12.
 
Mi legyen?
168 Óra - Jolsvai András - 2013. (XXV. évfolyam) - 15. lapszám
 
Áttetsző robotikonok
Magyar Narancs - Dékei Kriszta - 2013.április 4.
 
Transzparens rétegek metamorfózisa
Új katalógus bevezető /Aura kiadó - Dékei Kriszta - 2013/04
 
Szenzualitás és intellektualitás
SZKHOLION - Kocsis Katica - 2012/2
 
Többrétegű képek
Új Művészet - Lóska Lajos - címlapon - 2010.november.XXI.évf.11.szám
 
Közéleti festészet
168 ÓRA - Sándor Zsuzsa - - 2010.okt.3
 
A festészet igen magányos szakma- interju-
NÉPSZAVA - Podhorányi Zsolt - 2009. 10. 17.
 
Használható átláthatóság
kultura.hu - sisso - 2010.jan.2.
 
Nincs Otthon!?
ÉLET ÉS IRODALOM - Szabó Noémi - LIII. Évf. 43. szám, 2009. okt.22
 
Festőpáros
NÉPSZABADSÁG - Bacher Iván - 2009. okt.17.
 
Otthonosan
168 ÓRA - Jolsvai András - XXI. Évf. 43. szám, 2009. okt. 22.
 
Neopop
Artmagazin - Rieder Gábor - 2009/01. VII. évfolyam
 
EMELKEDŐBEN - Sonja Krasner gyűjteménye a B55 Galériában / Zsidó Nyári Fesztivál
revizoronline - P. Szűcs Julianna - 2008.09.11
 
HUSZONÉVESEK - Sonja Krasner gyűjteménye
Népszabadság - Rózsa Gyula - 2008.09.10.
 
Sosem volt világok
Új Művészet - Keserü Katalin - 2007.02. 18.évf. 2.szám
 
Színek és képek
Népszabadság - Rózsa Gyula - 2006.12. 20.
 
Grácia
168 óra - Jolsvai András - 2006.12.22.
 
Orbis Pictus
Mozgó Világ - Várkonyi György - 2006.12.
 
kell egyfajta rend… (interjú)
Magyar Narancs - Sisso - 2006. 18.évf. 46.szám
 
Hamu és Gyémánt képzőművészeti különszám 2006.
repertoArt
 
Nóra és a többiek
168 óra - Jolsvai András - 2006.11.14. 45.szám
 
Soós Nóra új világa
Élet és irodalom - Kozák Csaba - 2006. 50.évf. 44.szám
 
A Nagyok álma
Műértő - Böröckfy Virág - 2006. 9.évf. 11.szám
 
Játékosság és felelősségtudat (interjú)
Diplomata magazin - 2006. 7.évf. 10.szám
 
Énkeresés, éntalálás
Élet és irodalom - Bordács Andrea - 2006. 50.évf. 2.szám.
 
Nyitott könyv az életem (interjú)
Vas Népe - Ölbei Lívia - 2005.12.24.
 
Strabagos seregszemle
Új Művészet - Reider Gábor - 2005. 16.évf. 12.szám
 
Festő könnyű, színes cipőben
Vas Népe - 2005. 50.évf. 289.szám
 
Jolsvai András kiállításajánlója
168 óra - Jolsvai András - 2005. 17.évf. 12.15.
 
Én-teriőr
Intérieur - Nagy Edina - 2005.12.-2006.01
 
Divatba hozott festészet
Új Művészet - Készman József - 2005. 16.évf. 11.szám
 
Öt fiatal festő
Népszabadság - Rózsa Gyula - 2005.10.26.
 
Több szem többet lát
Műértő - Spengler Katalin - 2005. 11.
 
Ballasztok és könnyítések
Élet és Irodalom - Sinkó István - 2005. 49.évf. 44.szám
 
Friss színharmóniák
Elite magazin - Spengler Katalin - 2005. 06.
 
Színek és gesztusok
Új Művészet - Muladi Brigitta - 2004. 15.évf. 11.szám
 
Mai vadak és mai szelídek
Élet és Irodalom - Antall István - 2004. 47.évf. 45.szám
 
Expressives in der Martino-Galerie
Budapester Zeitung - 2004. 6.évf. 43.szám
 
Leltár (Diploma 2004)
Új Művészet - Somogyi Zsófia - 2004. 15.évf. 9.szám
 
Mai feladványunk: a játék
Balkon - Dékei Kriszta - 2004. 5.évf. 5.szám
 
Art-Press Magazin címlap
Art-Press Magazin - 2004. 2.évf. 5.szám
 
Ki viszi át…? mi szeretnénk…
2 Zsiráf magazin - 2004.05
 

Vas Népe - Ölbei Lívia - 2004. 49.évf. 29.szám
 
Színek, képek
Új Művészet - Lóska Lajos - 2003. 14.évf. 12.szám
 
Színrelépés
Nőművészek Vas Megyében II.- katalógus
 
Vincent Cipőjében
Vas Népe - Ölbei Lívia - 2002.10.19
 
Egy láb konkrét nyoma: cipő
Új Művészet - Wehner Tibor - 2002. 13.évf. 10.szám
 
Páratlan párok
Új Művészet - Hudra Klára - 2002. 12.évf. 09.szám
 
Snoblesse Oblige
Magyar Narancs - 2002. 14.évf. 22.szám
 
…Első lépések
Vas Népe - Ölbei Lívia - 2002. 47.évf. 126.szám
 
Játék, élmény, festészet
Vas Népe - 2002. 47.évf. 124.szám
 
Soós Nóra cipői
168 óra - Jolsvai András - 2002. 16.évf. 22.szám
 
Csapó 1
Műértő - 2002. 5.évf. 2.szám
 
Vasi művészek seregszemléje
Vas Népe - 2001.11.09.
 
Kumulusz csoport
Gyűjtők és Gyűjtemények - Bogdándy Zoltán Szultán - 2001. 5-6.
 
Kumulusz
Balkon - Radák Eszter - 2001. 2.évf. 5.szám