háttérszín  light     magyar | english
A múlt amiben élünk
Népszava - Mészáros Márton - Népszava - 2015.06.06
 

http://nepszava.hu/cikk/1059409-a-mult-amiben-elunk

A múlt, amiben élünk

Népszava|2015. jún 6. 08:00
 
 
 

A művészek élete mindig nagyon nehéz volt. Különösen Magyarországon, ahol a mecenatúrának alig vannak hagyományai. A 19. században is lámpással kellett a főurak között művészetpártolókat keresni, a 20. század első felében a háborúk és a gazdasági válság, a második felében a meglehetősen szorosra zárt jövedelmi ollók miatt legfeljebb az állami támogatásokra számíthattak a festők, szobrászok. Hogyan tud ma idehaza érvényesülni két fiatal képzőművész? Erre kerestünk választ.

Soós Nóra festőművésznek július 16-ig a budai Faur Zsófi Galériában látható önálló kiállítása. Szintén képzőművész férjével, Győri Mártonnal együtt sikert sikerre halmoznak, számtalan hazai és külföldi tárlat mellett már mindkettejük életművéről készült egyéni album. Szerintük vannak hibák a rendszerben, mégis úgy gondolják, Budapestnél nincs jobb hely.

- Soós Nóra legújabb kiállítása olyan vidám színektől hangos, pop-art stílushoz közelítő műveket mutat be, amelyek transzparens, többrétegű festészeti stílusának köszönhetően számtalan apró utalást rejtenek hétköznapjainkról és a múltról. Honnan származik ez a nem mindennapi, ám annál izgalmasabb törekvés?

S. N: A kiállítás a Transzparens Emlékezet: Folyamatos Jelen címet kapta, mely arra a gondolatmenetre utal, miszerint ma Magyarországon olyan dolgok történnek velünk, amelyek sok esetben egészen „megmosolyogtató” módon hasonlatosak a múltban már átélt, megszenvedett, meghaladottnak vélt struktúrákkal. Az ember sokszor nem pontosan látja át, meddig is tart valójában a jelen, mert hatalmas „dinoszauruszi léptekkel” haladunk visszafelé a múltba. Ráadásul abba a múltba, amelyről még el is akarják hitetni velük, hogy a jövőnk! Az idősíkok ilyen mértékű eltorzulása, az emlékezetkultúra valódi kialakulásának fájó hiánya vezetett el az Idő nincs című festményem létrejöttéhez. A képen látható esetlen, behemót dínó a Magyar Parlament előtt áll és mozdulatlanságában megidézi a minket körbevevő politikai Jurassic Park panoptikumi bábjait. A tüntetők pedig üres tábláikkal önmaguk illúzióként vannak is, meg nem is. Furcsa helyzet. Egyszerre komikus és szerfelett ijesztő.

- Műveivel a világ sokszínűségének megragadását kívánja elérni. Megismerhető a világ, s ha igen, közvetíthető a vásznon?

S. N: A különböző történések, szituációk számomra sohasem fekete-fehérek, éppen a többrétegűségük inspirál igazán. Amikor 2001. szeptember 11-én ledőltek azok a bizonyos tornyok New Yorkban, festettem egy képet: egy almába haraptam a festményen, miközben fölöttem éppen a WTC-nek repült a gép. Big Apple lett a címe. A világ eseményei úgy száguldanak, mintha egy kivilágított autósztrádán tépnél, csak kapkodod a fejed. A festészet ennél elmélyültebb, számomra analitikusabb dolog, szeretem, ha a képeim intellektuális kalandot is jelentenek a befogadó számára.

- Képeinek értelmezése valóban alapos vizsgálatot érdemel, hiszen nem minden esetben szembetűnő a valódi mélység. Gondolt arra, hogy kevésbé indirekt módon gyakoroljon társadalomkritikát?

S. N: Ebben a formában lehetetlen arra gondolni, hogy társadalomkritikát gyakorlok. Ez számomra némileg természetellenesnek is hangzik. Inkább úgy vagyok vele, hogy bizonyos helyzetekben morálisan elengedhetetlennek érzem a véleménynyilvánítást, gyakran olyan kérdésekben, amelyek a társadalom nagy részét élénken foglalkoztatják. A festő nem önálló, külön szereplő ebben a hierarchiában, hiszen nem diktálhatja önkényesen a műtermi magányból, hogy mi lenne a követendő, helyes út. Ez a folyamat tulajdonképpen egy közös egész, aminek mindannyian részesei vagyunk. A festő a képei által kap lehetőséget a figyelemfelhívásra, befolyásolásra, a piaci zöldséges pedig azzal, hogy paradicsomot árul.

 

- Mennyire fontos Önök szerint, hogy a politika beszivárogjon a művészetbe?

Gy. M: Nem tartjuk fontosnak, de szerintük bizonyos esetekben szükségszerű. Vannak olyan helyzetek, amikor erkölcsi kötelességnek érezzük, hogy megszólaljunk. Például, ha úgy látszik, hogy a kormány gyakorlatilag lemond bizonyos embercsoportokról, ha sztereotípiák mentén akarják befolyásolni az emberek világlátását, akkor nem lehet és nem is kell csendben lenni. De talán úgy érezzük, a képeink többet mondanak a szavaknál.

 

- Nóra számtalan társadalmi problémát érint a művein. A szegénység és hajléktalanság például visszatérő ihletforrása.

S. N: A szociális igazságtalanságok, a hatalmi struktúra mértéktelen telhetetlensége, a lecsúszó rétegek megállíthatatlannak tűnő kiszolgáltatottsága mélyen elkeserít és felháborít. Erősen foglalkoztatnak a női szerepek változásai, akárcsak a művész és a hatalom viszonya is. Utóbbi témát érintve leginkább az bosszant, amikor felülről akarják megmondani, hogy mit lehet csinálni vagy mit nem lehet tenni. A hatalom nem lehet hivatott elmondani, hogy mi a helyes vagy helytelen. Ahogy ezt az imént említettem, foglalkozásomból fakadóan festőként a képeimmel harcolok. A szabadságomból senki kedvéért nem engedek!

- Hogyan vélekednek a hazai művészeti ágak átpolitizálásáról? Valóban olyan elkeserítő a helyzet a képzőművészet terén, mint ahogyan az aktivizációra buzdítók lefestik?

Gy. M: A politikai megszállottság semmilyen irányból nem áll jól a művészetnek. Az alkotó szabadsága viszont olyan, mint egy finom kristálypohár: rendkívül sérülékeny, nagyon óvatosan kell vele bánni. Éppen ezért ha a hatalom elefántként tör-zúz a porcelánboltban, annak beláthatatlan következményei lesznek. Egymás kölcsönös eltiprása nem vezet sehova: egyhelyben toporgás és félelmetesen unalmas az egész!

- Nóra művein szembetűnően keverednek a múlt és a jelen eseményei. Elengedhető, feldolgozható a múlt, amellyel számtalan művészeti alkotás foglalkozik?

S. N: A múlt terhei csak akkor rakhatóak le, ha végre sikerülne velük őszintén, képmutatás nélkül szembenéznünk. Az emlékezetkultúra kialakulásának fájó hiánya, a múlt eseményeinek cinikus eltorzítása csak még több keserűséghez, deformációhoz vezet.

Gy. M: Így van, hiszen köztudott, hogy a múlt elengedéséhez önmagunkon keresztül vezet az út. A frusztrációkból adódó félelmeink csak felemésztenek. A jelenleginél nagyobb bátorságra és nyitottságra lenne szükség!

- Míg Nóra munkásságáról egyre többet hallani, addig keveset tudunk arról, hogy jelenleg milyen alkotásokon dolgozik a menedzser, családapa férj.

Gy. M: Hosszú ideje érdekel a képek belső fényének megteremtése. Elképesztő, amikor a színek valami megfoghatatlan „sugárzással” csillannak fel, ez olyan, mintha valóban lelke lenne a festménynek! Zsinagógáim a fény megtestesítői, időtlenül állnak elképzelt színtájaimon. Szeretek ezeken az általam teremtett tájakon sétálni, hiszen ilyenkor mindig elfeledem mindazt, ami bánt.

- Legutóbb az Akvárium Klubot dekorálták egyedi munkáikkal. Milyen gyakran dolgoznak közösen?

Gy. M: Férj-feleség és szülők vagyunk, minden összeköt kettőnket. Még a műtermünk is közös! A felvételin ismerkedtünk meg, együtt végeztük az egyetemet. Ugyanakkor mindketten szuverén, markáns jegyeket magán hordozó festői világot építettünk fel, ami sok ponton eltér egymástól. A legjelentősebb prioritások azonban közösek: a színek szeretete, a festészet mellett való konzekvens állásfoglalás ügye mindkettőnk számára egyaránt fontos! Az Akvárium Klub kicsinosítására a VOLT ART GROUP tagjaiként, tíz társunkkal együtt kértek fel minket. Szerettük volna, hogy ketten, közösen hozhassuk létre az alkotást, végül együtt is dolgozhattunk a klub teraszának szépítésén. Nagyon szerettük ezt a munkát! Előremutató, igazán jó ügy volt, ami mindig feldobja az embert. Az sem mellékes, hogy az egész csapat, a kollégák is remekül, összeszokottan dolgoztak együtt.

- Ahogy több helyen fogalmaztak, teljes egészében önállóan menedzselik magukat. Mennyire nehéz feladat ez?

Gy. M: Nem kérdés: embert próbálóan nehéz feladat. Rengeteg energiát, koncentrációt és pontos időbeosztást igényel. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy mindezek mellett iszonyú sok kitartás kell, mert aki feladja az első kudarcnál, nem jut sokra. Hosszú idő, míg megnyílik az összes ajtó előttünk, néhol rengeteget kell kopogtatni, van ahol a dörömbölés sem elég. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert itt vagyunk egymásnak, s azért mégiscsak jó tudni, hogy valakire mindig, minden körülmények között feltétel nélkül számíthatunk.

- Mit gondolnak, meglehet élni a festészetből?

S.N: Had kérdezzünk vissza: és az újságírásból?

- Sikeres külföldi tárlatok után megfordult a fejükben, hogy külföldön próbáljanak szerencsét, ahol ilyen szakmai teljesítménnyel már világsztárokká válhattak volna?

S. N: A külföldi karrier építése lineáris része az életünknek, folyamatosan dolgozunk rajta. Egyébként Budapest a világ egyik legklasszabb városa, pezsgő kulturális élettel. Szeretünk itthon lenni!

 
Buborék és búgócsiga
Magyar Narancs - Dékei Kriszta - Mancs - 2015.05.21
 
Dinoszaurusz és tüntetők parlamentre festve
Index.hu - Klág Dávid - index.hu - 2015.06.10
 
Ecc pecc kimehetsz..
Új Művészet online - Cséka György - Új Művészet online - 2015.06.14.
 
A múlt amiben élünk
Népszava - Mészáros Márton - Népszava - 2015.06.06
 
Egy penge művészkarakter berobbanása
ART7 - Almási Miklós - kiállítás kritika - 2015.05.25
 
Az időbuborékokon túl
Librarius - Barcza Réka - Librarius - 2015.05.24
 
A transzparenciás tengeren túl
ÚJ MŰVÉSZET - Winkler Nóra - 2013.június. XXIV. évf.6.szám
 
Kép a képben
Népszabadság - Török Márta - 2013. április 12.
 
Mi legyen?
168 Óra - Jolsvai András - 2013. (XXV. évfolyam) - 15. lapszám
 
Áttetsző robotikonok
Magyar Narancs - Dékei Kriszta - 2013.április 4.
 
Transzparens rétegek metamorfózisa
Új katalógus bevezető /Aura kiadó - Dékei Kriszta - 2013/04
 
Szenzualitás és intellektualitás
SZKHOLION - Kocsis Katica - 2012/2
 
Többrétegű képek
Új Művészet - Lóska Lajos - címlapon - 2010.november.XXI.évf.11.szám
 
Közéleti festészet
168 ÓRA - Sándor Zsuzsa - - 2010.okt.3
 
A festészet igen magányos szakma- interju-
NÉPSZAVA - Podhorányi Zsolt - 2009. 10. 17.
 
Használható átláthatóság
kultura.hu - sisso - 2010.jan.2.
 
Nincs Otthon!?
ÉLET ÉS IRODALOM - Szabó Noémi - LIII. Évf. 43. szám, 2009. okt.22
 
Festőpáros
NÉPSZABADSÁG - Bacher Iván - 2009. okt.17.
 
Otthonosan
168 ÓRA - Jolsvai András - XXI. Évf. 43. szám, 2009. okt. 22.
 
Neopop
Artmagazin - Rieder Gábor - 2009/01. VII. évfolyam
 
EMELKEDŐBEN - Sonja Krasner gyűjteménye a B55 Galériában / Zsidó Nyári Fesztivál
revizoronline - P. Szűcs Julianna - 2008.09.11
 
HUSZONÉVESEK - Sonja Krasner gyűjteménye
Népszabadság - Rózsa Gyula - 2008.09.10.
 
Sosem volt világok
Új Művészet - Keserü Katalin - 2007.02. 18.évf. 2.szám
 
Színek és képek
Népszabadság - Rózsa Gyula - 2006.12. 20.
 
Grácia
168 óra - Jolsvai András - 2006.12.22.
 
Orbis Pictus
Mozgó Világ - Várkonyi György - 2006.12.
 
kell egyfajta rend… (interjú)
Magyar Narancs - Sisso - 2006. 18.évf. 46.szám
 
Hamu és Gyémánt képzőművészeti különszám 2006.
repertoArt
 
Nóra és a többiek
168 óra - Jolsvai András - 2006.11.14. 45.szám
 
Soós Nóra új világa
Élet és irodalom - Kozák Csaba - 2006. 50.évf. 44.szám
 
A Nagyok álma
Műértő - Böröckfy Virág - 2006. 9.évf. 11.szám
 
Játékosság és felelősségtudat (interjú)
Diplomata magazin - 2006. 7.évf. 10.szám
 
Énkeresés, éntalálás
Élet és irodalom - Bordács Andrea - 2006. 50.évf. 2.szám.
 
Nyitott könyv az életem (interjú)
Vas Népe - Ölbei Lívia - 2005.12.24.
 
Strabagos seregszemle
Új Művészet - Reider Gábor - 2005. 16.évf. 12.szám
 
Festő könnyű, színes cipőben
Vas Népe - 2005. 50.évf. 289.szám
 
Jolsvai András kiállításajánlója
168 óra - Jolsvai András - 2005. 17.évf. 12.15.
 
Én-teriőr
Intérieur - Nagy Edina - 2005.12.-2006.01
 
Divatba hozott festészet
Új Művészet - Készman József - 2005. 16.évf. 11.szám
 
Öt fiatal festő
Népszabadság - Rózsa Gyula - 2005.10.26.
 
Több szem többet lát
Műértő - Spengler Katalin - 2005. 11.
 
Ballasztok és könnyítések
Élet és Irodalom - Sinkó István - 2005. 49.évf. 44.szám
 
Friss színharmóniák
Elite magazin - Spengler Katalin - 2005. 06.
 
Színek és gesztusok
Új Művészet - Muladi Brigitta - 2004. 15.évf. 11.szám
 
Mai vadak és mai szelídek
Élet és Irodalom - Antall István - 2004. 47.évf. 45.szám
 
Expressives in der Martino-Galerie
Budapester Zeitung - 2004. 6.évf. 43.szám
 
Leltár (Diploma 2004)
Új Művészet - Somogyi Zsófia - 2004. 15.évf. 9.szám
 
Mai feladványunk: a játék
Balkon - Dékei Kriszta - 2004. 5.évf. 5.szám
 
Art-Press Magazin címlap
Art-Press Magazin - 2004. 2.évf. 5.szám
 
Ki viszi át…? mi szeretnénk…
2 Zsiráf magazin - 2004.05
 

Vas Népe - Ölbei Lívia - 2004. 49.évf. 29.szám
 
Színek, képek
Új Művészet - Lóska Lajos - 2003. 14.évf. 12.szám
 
Színrelépés
Nőművészek Vas Megyében II.- katalógus
 
Vincent Cipőjében
Vas Népe - Ölbei Lívia - 2002.10.19
 
Egy láb konkrét nyoma: cipő
Új Művészet - Wehner Tibor - 2002. 13.évf. 10.szám
 
Páratlan párok
Új Művészet - Hudra Klára - 2002. 12.évf. 09.szám
 
Snoblesse Oblige
Magyar Narancs - 2002. 14.évf. 22.szám
 
…Első lépések
Vas Népe - Ölbei Lívia - 2002. 47.évf. 126.szám
 
Játék, élmény, festészet
Vas Népe - 2002. 47.évf. 124.szám
 
Soós Nóra cipői
168 óra - Jolsvai András - 2002. 16.évf. 22.szám
 
Csapó 1
Műértő - 2002. 5.évf. 2.szám
 
Vasi művészek seregszemléje
Vas Népe - 2001.11.09.
 
Kumulusz csoport
Gyűjtők és Gyűjtemények - Bogdándy Zoltán Szultán - 2001. 5-6.
 
Kumulusz
Balkon - Radák Eszter - 2001. 2.évf. 5.szám