háttérszín  light     magyar | english
Divatba hozott festészet
Új Művészet - Készman József - 2005. 16.évf. 11.szám
 

Make-up artist új cipőben - Soós Nóra festményei

 

„Alapjában véve a kép és olvasása egyáltalán nem egy tárgy felé, hanem egy másik kép felé vezető legrövidebb út.”    (Jean Baudrillard)  

 

Soós Nóra (1979) a 2005-ös Strabag Festészeti Díj alkotói támogatásban részesített díjazottja. A fiatal, tavaly diplomázott művész számos kurrens csoportos kiállítás résztvevője, s máris jelentékeny egyéni kiállításainak sora. Felkapottsága aligha véletlen, eddigi tevékenysége adekvát kifejezésmódként komoly relevanciáról tanúskodik. Mit tud, mi ennek a fajta festészetnek a tétje?   

 

A festészet gáttalan, lendületes örömével létrehozott képei, különböző sorozatai erős konceptuális mágnesmag köré rendeződnek. Egyszerű, néhol naivnak mondható témái is egyként a festőtevékenység intellektuális rendezettségére épülnek, még ha olyan könnyed dolgok, jelenségek, élethelyzetek, viszonyok állnak is a művek hátterében, amelyek szokásosan a közhelyek (Ez miért mindig a mi dolgunk?, Szakítás), a divat (Cipőhangok, Divatba jött a festészet, Hol hagytam a kesztyűmet?), a bulvártémák (Sárgára hangolva, Vérző szívem) forrásvidékére utalnak. Stilárisan a látványfestészet és az absztrakció, erős vonalas kompozíció, a kontúrrajz domináns szerepe mellett a foltszerűség, a pasztózus gesztusnyomok alkalmazása, motívumok halmozása, a felülnézet és a megjelenített dolgok atmoszférikus lebegése, kollázshangulata jellemző Soós Nóra festményeire.

 

Önkép, önreprezentáció és a tárgyak all-over halmozása fogja keretbe a tematikus szériák áradását. Tárgyi eszközök patologikus, felfokozott jelenléte önti el Nóra festményeit: tárgyak és megjelenített dolgok, amelyek rétegezettségükben, burjánzásukban nem férnek el a képeken. A tárgyakról szóló beszéd ekként a világról való beszéd metanyelvi leírásává, közvetítővé lesz. A tárgyak, amelyek meghatározzák a festmények banalitását, hétköznapiságát, másodlagos funkcióra tesznek szert: kulturális jelekké válnak (Férfias szerszámok). A síkon, a térben testesítik meg a modellértékű lény, a festőművésznő érzelmi kapcsolatait a világban. Ebben a játékban a tárgyak fontos szövetségesek, amennyiben összegyűjtve, felsorakoztatva a külvilág birtokbavételének eszközei. A tárgyak lehetnek sorozat-együttesek – cipők, kesztyűk, ernyők, gyerekjátékok, bútorok – vagy akár tárgyiasított motívumkészletek, tipikus, önazonos kulturális jelek-ikonok: „kollégák” motívumai a festészet történetének meghatározó alakjaitól. A művész egyik példaképe Polke (Hommage á Sigmar Polke), de idézetként jelen van Van Gogh, Magritte, van Eyck és Meret Oppenheim, azontúl Flanagan és mások, mindenki! A tucatnyi, 2002-ben készült munka nyomán könnyen észrevehető a művészettörténeti átiratok, toposzok dinamikája: alkotói pozíciót takarnak.  

 

Én vagyok te, te vagy én! Ki az eredeti, te, vagy én? A fiatal művésznő a motívumok tárgyiasított, kilúgozott szerepeltetésével meghaladja az előképeket, átlép az utaláson, egyszerű kulturális adatként kezeli a képet. Elegáns megoldást kínál az Ödipusz-komplexusra. Miközben emléket állít nekik, felfalja őseit. Nem irigylem Soós Nóra pszichiáterét: ő a magabiztos ártatlanka, aki egyszer csak elfogyasztja mesterét! Van egy sajátos „mű” Nóra műtermében, egy szimbolikus alkalmatosság: a műtermi mindenes, falon lógó mindenes-zsák. Ez az eszköz szépségében, bensőségességében is árulkodó (mellesleg – természetesen – tárgyi jellegű). Egy varrott zsebes tartó, amely a legkülönfélébb eszközök tartására szolgál: a zsebekből éppen csak kikandikálnak a tárgyak, hogy tudjuk, melyikért nyúlunk; - amit pedig tárgyból a szövet elrejt, Nóra megjelenítette-megfestette: az anyagi mivoltában megmutatkozó használati eszköz folytatódik a textilborításon. A hasonlat szimbolikája pontos, így avatja művészettörténeti mindenessé a művész képei felületét.  

 

Az ifjú művésznővel azonosított expresszív, anyagszerű festésmód egy jellegzetes műhelyfelvetés következménye. Festői gyakorlatában az egyetem évei alatt a szétkent festék, mint műtermi hulladék került érdeklődése középpontjába. A tárgyakon elvitt, szétkent, lecsöpögött pigment művészeti melléktermékből festői kézjeggyé kezdett előlépni. Az így készült művek (Party, Gyerekszoba, Curator, Térbe vetülő hasonlat) realista karaktere csak felerősíti befestékezés, a pötyögtetés destruáló-átíró hatását. Kedves, ugyanakkor brutális erő árad Nóra korai sorozataiból. A festészet technika eszközének, hordozójának és mindenütt látható jelének, a festékanyagnak totalizálása különös közteslétben lebegteti a művek létezésmódját: félig tárgyi-anyagi, de legalább olyan mértékben képi, elvont egyszerre.  

 

Soós Nóra játéka erőszakos természetű, korántsem ártatlan szórakozás. Befestékezett lábbelijei, ledöntött játékai kipingált, leterített játékszerek: mintha a nagy pederaszta, a festészet átment volna rajtuk és megbecstelenítette volna őket, így hozva helyzetbe a tárgyakat-dolgokat a vásznon.  

 

Különösen az elmúlt két év munkáin kapott külön teret az intim élethelyzetek megjelenítése. A fürdőszobai tükörben sminket felrakva, reggel az ágyban, ébredéskor, lábkörmeit lakkozva, sztereotipizált női szerepkörökben láthatjuk a művészt. Az önmegjelenítés egyfelől személyes, banális, másfelől társadalmi helyzetet közvett. Nóra műtermi környezetében, otthonában mintha minden tárgy és eszköz, az összes tükör, monitor, fénykép és maga a festmény is ugyanazt a célt szolgálja, hogy visszatükrözze a köztük, velük élő alkotói egzisztenciát. A képeken feltűnő szituációk, helyszínek nagyon is valóságosak: áruházban, vásárlás közben, öltözködve, a zöldségesnél. Metaforikus önképek, egy fiatal, nőnemű, napjainkban élő kedves teremtés olykor tudatosan, máskor reflektálatlanul megélt mindennapjainak képes naplóját látjuk a vásznakon. Mellesleg, az átlagos hétköznapiság apoteózisán túl a nyilvánossá tett privátszféra, a magáról önként képeket küldő feltárulkozó személyiség üzenetei. Festészet a budoirban? A cseppet sem tragikus, vidám festményeket mégis árnyként vonja be a minduntalan közlés kényszere. Mi lenne, ha nem jelenítené meg magát a képiségben? Pszichológia és kulturális értelemben nem létezne.  

 

A személyes pozíció nyilvános dimenzióit érzékelteti a művésznő két festménye: a művésznő fonott székben elheverve Balkont olvas, másik önmegjelenítő képe (Hétköznapi workshop) sarkából az Új Művészet címlaprészlete kandikál ki. Soós Nóra képi gondolkodóként törődik, foglalkozik saját vágyaival, kívánságaival, érzéseivel, s mindjárt ő maga fogalmazza meg és jeleníti meg magát saját szeme láttára. Ehhez nyújt neki segítséget a mindenütt jenlévő tükör, a képmást visszatükröző, nagyon is modern (pl. laptop képernyője) felületek a lakásban. A magát szemlélő, egyben a hétköznapi lét közösségében feloldódó alkotó képe szétszóródik. Koncentráció és eltűnés ritmusa váltakozik képei e típusán: magát felülről, mintegy kívülről látó, szenvtelen megfigyelő, máskor a tükörben tudatos identitást kereső ember képe rajzolódik ki előttünk. A művész képe hol visszavonul, majd előtűnik; háttérbe húzódik, másutt a kellő pillanatban színre lép felvillantva a magáról alkotott belső kép és a külső, a társadalom felé mutatott arc közötti különbséget.

 

Napjainkban, amikor a formák és stílusok kulturális skálája egyre szélesedik, a jelentések közegébe ékelődő művészet metaszinten kifejeződő jeleinek sugárzása is egyre erősödik. A képes tárgybeszéd önmagán túlmutató tartalmai változatos konfigurációkat eredményez. A szavak, dolgok, képek folytonosan alakuló viszonyrendszeréhez való újabb hozzájárulás Soós Nórától a Szombathelyi Képtárban nyíló Diploma után című önálló kiállításán várható.

 

Buborék és búgócsiga
Magyar Narancs - Dékei Kriszta - Mancs - 2015.05.21
 
Dinoszaurusz és tüntetők parlamentre festve
Index.hu - Klág Dávid - index.hu - 2015.06.10
 
Ecc pecc kimehetsz..
Új Művészet online - Cséka György - Új Művészet online - 2015.06.14.
 
A múlt amiben élünk
Népszava - Mészáros Márton - Népszava - 2015.06.06
 
Egy penge művészkarakter berobbanása
ART7 - Almási Miklós - kiállítás kritika - 2015.05.25
 
Az időbuborékokon túl
Librarius - Barcza Réka - Librarius - 2015.05.24
 
A transzparenciás tengeren túl
ÚJ MŰVÉSZET - Winkler Nóra - 2013.június. XXIV. évf.6.szám
 
Kép a képben
Népszabadság - Török Márta - 2013. április 12.
 
Mi legyen?
168 Óra - Jolsvai András - 2013. (XXV. évfolyam) - 15. lapszám
 
Áttetsző robotikonok
Magyar Narancs - Dékei Kriszta - 2013.április 4.
 
Transzparens rétegek metamorfózisa
Új katalógus bevezető /Aura kiadó - Dékei Kriszta - 2013/04
 
Szenzualitás és intellektualitás
SZKHOLION - Kocsis Katica - 2012/2
 
Többrétegű képek
Új Művészet - Lóska Lajos - címlapon - 2010.november.XXI.évf.11.szám
 
Közéleti festészet
168 ÓRA - Sándor Zsuzsa - - 2010.okt.3
 
A festészet igen magányos szakma- interju-
NÉPSZAVA - Podhorányi Zsolt - 2009. 10. 17.
 
Használható átláthatóság
kultura.hu - sisso - 2010.jan.2.
 
Nincs Otthon!?
ÉLET ÉS IRODALOM - Szabó Noémi - LIII. Évf. 43. szám, 2009. okt.22
 
Festőpáros
NÉPSZABADSÁG - Bacher Iván - 2009. okt.17.
 
Otthonosan
168 ÓRA - Jolsvai András - XXI. Évf. 43. szám, 2009. okt. 22.
 
Neopop
Artmagazin - Rieder Gábor - 2009/01. VII. évfolyam
 
EMELKEDŐBEN - Sonja Krasner gyűjteménye a B55 Galériában / Zsidó Nyári Fesztivál
revizoronline - P. Szűcs Julianna - 2008.09.11
 
HUSZONÉVESEK - Sonja Krasner gyűjteménye
Népszabadság - Rózsa Gyula - 2008.09.10.
 
Sosem volt világok
Új Művészet - Keserü Katalin - 2007.02. 18.évf. 2.szám
 
Színek és képek
Népszabadság - Rózsa Gyula - 2006.12. 20.
 
Grácia
168 óra - Jolsvai András - 2006.12.22.
 
Orbis Pictus
Mozgó Világ - Várkonyi György - 2006.12.
 
kell egyfajta rend… (interjú)
Magyar Narancs - Sisso - 2006. 18.évf. 46.szám
 
Hamu és Gyémánt képzőművészeti különszám 2006.
repertoArt
 
Nóra és a többiek
168 óra - Jolsvai András - 2006.11.14. 45.szám
 
Soós Nóra új világa
Élet és irodalom - Kozák Csaba - 2006. 50.évf. 44.szám
 
A Nagyok álma
Műértő - Böröckfy Virág - 2006. 9.évf. 11.szám
 
Játékosság és felelősségtudat (interjú)
Diplomata magazin - 2006. 7.évf. 10.szám
 
Énkeresés, éntalálás
Élet és irodalom - Bordács Andrea - 2006. 50.évf. 2.szám.
 
Nyitott könyv az életem (interjú)
Vas Népe - Ölbei Lívia - 2005.12.24.
 
Strabagos seregszemle
Új Művészet - Reider Gábor - 2005. 16.évf. 12.szám
 
Festő könnyű, színes cipőben
Vas Népe - 2005. 50.évf. 289.szám
 
Jolsvai András kiállításajánlója
168 óra - Jolsvai András - 2005. 17.évf. 12.15.
 
Én-teriőr
Intérieur - Nagy Edina - 2005.12.-2006.01
 
Divatba hozott festészet
Új Művészet - Készman József - 2005. 16.évf. 11.szám
 
Öt fiatal festő
Népszabadság - Rózsa Gyula - 2005.10.26.
 
Több szem többet lát
Műértő - Spengler Katalin - 2005. 11.
 
Ballasztok és könnyítések
Élet és Irodalom - Sinkó István - 2005. 49.évf. 44.szám
 
Friss színharmóniák
Elite magazin - Spengler Katalin - 2005. 06.
 
Színek és gesztusok
Új Művészet - Muladi Brigitta - 2004. 15.évf. 11.szám
 
Mai vadak és mai szelídek
Élet és Irodalom - Antall István - 2004. 47.évf. 45.szám
 
Expressives in der Martino-Galerie
Budapester Zeitung - 2004. 6.évf. 43.szám
 
Leltár (Diploma 2004)
Új Művészet - Somogyi Zsófia - 2004. 15.évf. 9.szám
 
Mai feladványunk: a játék
Balkon - Dékei Kriszta - 2004. 5.évf. 5.szám
 
Art-Press Magazin címlap
Art-Press Magazin - 2004. 2.évf. 5.szám
 
Ki viszi át…? mi szeretnénk…
2 Zsiráf magazin - 2004.05
 

Vas Népe - Ölbei Lívia - 2004. 49.évf. 29.szám
 
Színek, képek
Új Művészet - Lóska Lajos - 2003. 14.évf. 12.szám
 
Színrelépés
Nőművészek Vas Megyében II.- katalógus
 
Vincent Cipőjében
Vas Népe - Ölbei Lívia - 2002.10.19
 
Egy láb konkrét nyoma: cipő
Új Művészet - Wehner Tibor - 2002. 13.évf. 10.szám
 
Páratlan párok
Új Művészet - Hudra Klára - 2002. 12.évf. 09.szám
 
Snoblesse Oblige
Magyar Narancs - 2002. 14.évf. 22.szám
 
…Első lépések
Vas Népe - Ölbei Lívia - 2002. 47.évf. 126.szám
 
Játék, élmény, festészet
Vas Népe - 2002. 47.évf. 124.szám
 
Soós Nóra cipői
168 óra - Jolsvai András - 2002. 16.évf. 22.szám
 
Csapó 1
Műértő - 2002. 5.évf. 2.szám
 
Vasi művészek seregszemléje
Vas Népe - 2001.11.09.
 
Kumulusz csoport
Gyűjtők és Gyűjtemények - Bogdándy Zoltán Szultán - 2001. 5-6.
 
Kumulusz
Balkon - Radák Eszter - 2001. 2.évf. 5.szám