háttérszín  light     magyar | english
Közéleti festészet
168 ÓRA - Sándor Zsuzsa - - 2010.okt.3
 



A 2006-os utcai zavargásokról is festett Molotov-koktélos figurákat


Közéleti festészet








Sándor Zsuzsanna írása





Címkék: festészet Soós Nóra művészet





A 2006-os utcai zavargásokról is festett Molotov-koktélos figurákat





Közéleti festészet





 





Soós Nóra hat éve végzett a képzőművészeti egyetemen, s rögtön elnyerte a rangos Strabag festészeti díjat, amelyet a legjobb fiatal alkotóknak ítélnek oda. Majd 2008-ban Prima Junior díjjal tüntették ki. S bár alig múlt harminc, A tapasztalás dalai címmel nemrég életművéből nyílt tárlat a budapesti Balaton utcai B55 Kortárs Galériában. A művész albumát a napokban jelentette meg az Aura Kiadó. SÁNDOR ZSUZSANNA írása.





 

 

 

 

 

 

 

 

Gyakran halljuk idehaza: mindenki gyanús, aki sikeres. Még gyanúsabb, ha az illető művész, fiatal, ráadásul nő. Az persze más kérdés: mi számít nálunk sikernek, s mennyit is ér az.

 

 

 

 

 

 

 




Kovalovszky Dániel felvételei

 

 

 

 

 

 

 

Soós Nóra és családja – férje, Győri Márton, aki szintén képzőművész, és kisfiuk, Brúnó – kicsi, újlipótvárosi lakásban él. Nóra reggelente rohan a gyerekkel a bölcsődébe, aztán haza a festőállványához. Néhány lopott óra jut csak alkotásra. A délutánja már a családé. Éjjel pedig süt-főz másnapra. Úgy érzi: az anyai, női és művészszerepeknek sosem lehet egyszerre megfelelni. És a festészet – igazából luxus. A képekbe rengeteget kell beruházni. Nemcsak művészileg. A házaspár évek óta nem utazott sehová, kikapcsolódásra nincs idő.

Bár a művészi függetlenség ára nagy, nem spórolható meg annak, aki a festészetben is a belső útjait keresi.

Anyai örökség


Soós Nóra talentumát édesanyjától örökölte, aki képzőművészeti szakközépiskolát végzett. Underground művészkörökbe járt nővérével. 

Ő szintén istenadta tehetség volt. Huszonévesen gyilkosság áldozata lett. A tragédia után húga otthagyta a fővárost, Szombathelyre költözött. Ott végezte el a tanárképző főiskola rajz szakát, majd az egyik helyi általános iskolában kezdett tanítani. A városban ismerte meg Soós mérnököt, összeházasodtak. A férfit aztán kinevezték a vépi mezőgazdasági szakiskola igazgatójának. Lányuk, Nóra a Vas megyei községben született 1979-ben.

Szuverén nyelv


Kiskorától rajzolt, festett. Imádott a vépi tanintézet hatalmas ősparkjában bolyongani. Első grafikáit fűzfákról, platánokról készítette. Felvették a szombathelyi „kisképzőbe”, de zongorázott, színészkedett is. Sokáig nem tudta, hol az igazi helye. Végül maradt a képzőművészetnél.

Soós Nóra 1998-ban jelentkezett a budapesti képzőművészeti egyetemre. A felvételiztető tanárok tanácstalanul nézték a munkáit. Technikailag kitűnőnek találták, de hiányolták az egyéni látásmódot. A szuverén művészi nyelvet. Nem vették föl a lányt. De őt a kudarc nem keserítette el. Sőt. Otthon, Szombathelyen egy éven át éjjel-nappal rajzolt, gyakorolt. Már nem a tankönyvi „izmusokat” másolta. Az önmegismerés első, bizonytalan vonalait kereste.

Következő évben maximális pontszámmal vették fel a képzőre. 

Molnár Sándor, Mauer Dóra, Klimó Károly lettek a mesterei.

Szülei nagyon féltették Nórát a nagyvárosi élettől. A nagynéni halála örökre beárnyékolta a család életét. Mégsem próbálták meg visszatartani gyermeküket. Tudták, öntörvényű művész úgyis a saját útját járja.

A vidéki lánynak nem volt könnyű alkalmazkodnia a pesti ritmushoz. Kollégiumba került, bohém entellektüelek közé. A deviáns művészlelkek sorából fegyelmezettségével lógott ki. Míg a többiek sokszor kocsmákban váltották meg a világot, ő az egyetem műtermében hajnalig görnyedt a rajztábla fölé. Alkotói megszállottság is tűnhet bolondériának.

Szerelem, munka

Szerencsére akadt, aki értette Nórát, és mellé állt. Győri Mártonnal még a felvételin ismerkedtek össze. Együtt végezték az egyetemet. Szerelemben, munkában is társra találtak egymásban. Márton lett Nóra menedzsere és legfőbb kritikusa is.

Nórát mesterei közül leginkább Klimó Károly bátorította művészi önfelfedezésre. Növendéke idővel hétköznapi használati tárgyakat – székeket, cipőket, kabátokat, pulóvereket – kezdett műalkotássá formálni. Ehhez lábbeliket gyűjtött barátoktól, kollégáktól, még hajléktalanoktól is. Különös kísérleteivel azt kutatta: hol a határ valóság és művészet között. Mi válik értékké? Meglepő tárgysorozatára felfigyelt a szakma, s már egyetemistaként kiállításokat rendezhetett. Vásznain állatfigurák, játékszerek is feltűntek, megidézve az elveszett gyermekkort. Nála a búgócsigák, szappanbuborékok az ártatlanság rekvizitumai.

Titkos üzenetek

Aztán Nóra sorra festette a felnőtté válás tapasztalatait is. Az emberi hitelesség vizuális kódjait kereste. Egyszerű, hétköznapi helyzeteket ábrázolt, például önmagát a fürdőszobai tükör előtt. A Zöldségek című kétméteres képén éppen zellert válogat. Humoros, mégis elgondolkodtató művek. Radikálisan szakítanak a pátosszal, a szellemi gőggel. Ahogy ő mondja: az intim szféra megmutatásához bátorság is kell.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Ha figyelmesen nézzük Soós Nóra műveit, ezerféle apró tárgy, rejtett alak bukkan elő. A kavargó vonalak mögött fölsejlik egy mögöttes világ is. Gyerekkorunk mókás, izgalmas „bűvös képeire”, vizuális fejtörőire emlékeztetnek. Vajon hányféle titkos üzenetet fedezünk fel a rajzon? Miféle bonyolult szövedéket takar az egyértelműnek látszó kép?

A művész meseszerű, harsány képregényvilága elkápráztat, eltereli a figyelmet a sötét valóságról. A Leértékelt áruk című képsorozaton csillogó kirakatok. Ám a fogyasztói társadalom vitrinjei között hajléktalanok hevernek. A festői „enteriőrbe” betolakszik a külvilág: nyomor, terror, erőszak.

Nóra azt mondja, a közéleti festészet nem divat nálunk. A művészeket főleg saját „magánmitológiáik” érdeklik. Társadalmunkat legfeljebb cinikus tükörben mutatják. 

A részvét, a közdolgainkért való aggódás nem „menő” téma. Nóra azonban a 2006-os utcai zavargásokról is festett Molotov-koktélos figurákat. A politikai, emberi játszmákat máskor sakkpartiként ábrázolta. A Fair play című képén fekete-fehér bábuk között nemzeti lobogóval poroszkál egy asszony. Céltalanul, lehajtott fejjel. Ő is csak áldozata értelmetlen, lélektelen „vezércseleknek”.

Csak festészet


De kit érdekel manapság egy fiatal művész közérzete, képi üzenete? 

A kortárs képzőművészet itthon néhány galériás és egy szűk réteg belügye. Akad, aki csupán jó befektetést vár tőle.

Soós Nóra alig múlt harminc, ám pályája már jelentős. Művei hazai és külföldi magángyűjtőknél, vállalatoknál vannak. Hogy megéljen valamiből, diploma után kiadványszerkesztést vállalt, férje is „civil állást” szerzett. Ám kiderült: így épp a legfontosabbra, a művészetre nem marad idejük. Úgy döntöttek: ezentúl csak a festészetnek élnek. Noha tudták, ez nagyon keveseknek sikerül. 

A hazai piac kicsi, az alkotó sok: kiélezett verseny folyik. Nem mindig barátságos küzdelem.

Nóráék nem akartak szakmai érdekharcokban részt venni. Kockáztattak akkor is, amikor elhatározták: egyetlen galériához sem szerződnek le. Számukra a biztonságnál többet ér művészi szabadságuk.

Soós Nóra azt is gondolja: a díjak, elismerések senkit nem védenek meg a létbizonytalanságtól. Hiába áll össze egy kiállítás, utána mindent elölről kell kezdeni. A teljesítmény nem értékálló nálunk. Mindennap, minden festménnyel újra kell bizonyítani a tehetséget. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A 2006-os utcai zavargásokról is festett Molotov-koktélos figurákat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Közéleti festészet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Soós Nóra hat éve végzett a képzőművészeti egyetemen, s rögtön elnyerte a rangos Strabag festészeti díjat, amelyet a legjobb fiatal alkotóknak ítélnek oda. Majd 2008-ban Prima Junior díjjal tüntették ki. S bár alig múlt harminc, A tapasztalás dalai címmel nemrég életművéből nyílt tárlat a budapesti Balaton utcai B55 Kortárs Galériában. A művész albumát a napokban jelentette meg az Aura Kiadó. SÁNDOR ZSUZSANNA írása.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gyakran halljuk idehaza: mindenki gyanús, aki sikeres. Még gyanúsabb, ha az illető művész, fiatal, ráadásul nő. Az persze más kérdés: mi számít nálunk sikernek, s mennyit is ér az.









Kovalovszky Dániel felvételei




Soós Nóra és családja – férje, Győri Márton, aki szintén képzőművész, és kisfiuk, Brúnó – kicsi, újlipótvárosi lakásban él. Nóra reggelente rohan a gyerekkel a bölcsődébe, aztán haza a festőállványához. Néhány lopott óra jut csak alkotásra. A délutánja már a családé. Éjjel pedig süt-főz másnapra. Úgy érzi: az anyai, női és művészszerepeknek sosem lehet egyszerre megfelelni. És a festészet – igazából luxus. A képekbe rengeteget kell beruházni. Nemcsak művészileg. A házaspár évek óta nem utazott sehová, kikapcsolódásra nincs idő.

Bár a művészi függetlenség ára nagy, nem spórolható meg annak, aki a festészetben is a belső útjait keresi.

Anyai örökség


Soós Nóra talentumát édesanyjától örökölte, aki képzőművészeti szakközépiskolát végzett. Underground művészkörökbe járt nővérével. 

Ő szintén istenadta tehetség volt. Huszonévesen gyilkosság áldozata lett. A tragédia után húga otthagyta a fővárost, Szombathelyre költözött. Ott végezte el a tanárképző főiskola rajz szakát, majd az egyik helyi általános iskolában kezdett tanítani. A városban ismerte meg Soós mérnököt, összeházasodtak. A férfit aztán kinevezték a vépi mezőgazdasági szakiskola igazgatójának. Lányuk, Nóra a Vas megyei községben született 1979-ben.

Szuverén nyelv


Kiskorától rajzolt, festett. Imádott a vépi tanintézet hatalmas ősparkjában bolyongani. Első grafikáit fűzfákról, platánokról készítette. Felvették a szombathelyi „kisképzőbe”, de zongorázott, színészkedett is. Sokáig nem tudta, hol az igazi helye. Végül maradt a képzőművészetnél.

Soós Nóra 1998-ban jelentkezett a budapesti képzőművészeti egyetemre. A felvételiztető tanárok tanácstalanul nézték a munkáit. Technikailag kitűnőnek találták, de hiányolták az egyéni látásmódot. A szuverén művészi nyelvet. Nem vették föl a lányt. De őt a kudarc nem keserítette el. Sőt. Otthon, Szombathelyen egy éven át éjjel-nappal rajzolt, gyakorolt. Már nem a tankönyvi „izmusokat” másolta. Az önmegismerés első, bizonytalan vonalait kereste.

Következő évben maximális pontszámmal vették fel a képzőre. 

Molnár Sándor, Mauer Dóra, Klimó Károly lettek a mesterei.

Szülei nagyon féltették Nórát a nagyvárosi élettől. A nagynéni halála örökre beárnyékolta a család életét. Mégsem próbálták meg visszatartani gyermeküket. Tudták, öntörvényű művész úgyis a saját útját járja.

A vidéki lánynak nem volt könnyű alkalmazkodnia a pesti ritmushoz. Kollégiumba került, bohém entellektüelek közé. A deviáns művészlelkek sorából fegyelmezettségével lógott ki. Míg a többiek sokszor kocsmákban váltották meg a világot, ő az egyetem műtermében hajnalig görnyedt a rajztábla fölé. Alkotói megszállottság is tűnhet bolondériának.

Szerelem, munka

Szerencsére akadt, aki értette Nórát, és mellé állt. Győri Mártonnal még a felvételin ismerkedtek össze. Együtt végezték az egyetemet. Szerelemben, munkában is társra találtak egymásban. Márton lett Nóra menedzsere és legfőbb kritikusa is.

Nórát mesterei közül leginkább Klimó Károly bátorította művészi önfelfedezésre. Növendéke idővel hétköznapi használati tárgyakat – székeket, cipőket, kabátokat, pulóvereket – kezdett műalkotássá formálni. Ehhez lábbeliket gyűjtött barátoktól, kollégáktól, még hajléktalanoktól is. Különös kísérleteivel azt kutatta: hol a határ valóság és művészet között. Mi válik értékké? Meglepő tárgysorozatára felfigyelt a szakma, s már egyetemistaként kiállításokat rendezhetett. Vásznain állatfigurák, játékszerek is feltűntek, megidézve az elveszett gyermekkort. Nála a búgócsigák, szappanbuborékok az ártatlanság rekvizitumai.

Titkos üzenetek

Aztán Nóra sorra festette a felnőtté válás tapasztalatait is. Az emberi hitelesség vizuális kódjait kereste. Egyszerű, hétköznapi helyzeteket ábrázolt, például önmagát a fürdőszobai tükör előtt. A Zöldségek című kétméteres képén éppen zellert válogat. Humoros, mégis elgondolkodtató művek. Radikálisan szakítanak a pátosszal, a szellemi gőggel. Ahogy ő mondja: az intim szféra megmutatásához bátorság is kell.











Ha figyelmesen nézzük Soós Nóra műveit, ezerféle apró tárgy, rejtett alak bukkan elő. A kavargó vonalak mögött fölsejlik egy mögöttes világ is. Gyerekkorunk mókás, izgalmas „bűvös képeire”, vizuális fejtörőire emlékeztetnek. Vajon hányféle titkos üzenetet fedezünk fel a rajzon? Miféle bonyolult szövedéket takar az egyértelműnek látszó kép?

A művész meseszerű, harsány képregényvilága elkápráztat, eltereli a figyelmet a sötét valóságról. A Leértékelt áruk című képsorozaton csillogó kirakatok. Ám a fogyasztói társadalom vitrinjei között hajléktalanok hevernek. A festői „enteriőrbe” betolakszik a külvilág: nyomor, terror, erőszak.

Nóra azt mondja, a közéleti festészet nem divat nálunk. A művészeket főleg saját „magánmitológiáik” érdeklik. Társadalmunkat legfeljebb cinikus tükörben mutatják. 

A részvét, a közdolgainkért való aggódás nem „menő” téma. Nóra azonban a 2006-os utcai zavargásokról is festett Molotov-koktélos figurákat. A politikai, emberi játszmákat máskor sakkpartiként ábrázolta. A Fair play című képén fekete-fehér bábuk között nemzeti lobogóval poroszkál egy asszony. Céltalanul, lehajtott fejjel. Ő is csak áldozata értelmetlen, lélektelen „vezércseleknek”.

Csak festészet


De kit érdekel manapság egy fiatal művész közérzete, képi üzenete? 

A kortárs képzőművészet itthon néhány galériás és egy szűk réteg belügye. Akad, aki csupán jó befektetést vár tőle.

Soós Nóra alig múlt harminc, ám pályája már jelentős. Művei hazai és külföldi magángyűjtőknél, vállalatoknál vannak. Hogy megéljen valamiből, diploma után kiadványszerkesztést vállalt, férje is „civil állást” szerzett. Ám kiderült: így épp a legfontosabbra, a művészetre nem marad idejük. Úgy döntöttek: ezentúl csak a festészetnek élnek. Noha tudták, ez nagyon keveseknek sikerül. 

A hazai piac kicsi, az alkotó sok: kiélezett verseny folyik. Nem mindig barátságos küzdelem.

Nóráék nem akartak szakmai érdekharcokban részt venni. Kockáztattak akkor is, amikor elhatározták: egyetlen galériához sem szerződnek le. Számukra a biztonságnál többet ér művészi szabadságuk.

Soós Nóra azt is gondolja: a díjak, elismerések senkit nem védenek meg a létbizonytalanságtól. Hiába áll össze egy kiállítás, utána mindent elölről kell kezdeni. A teljesítmény nem értékálló nálunk. Mindennap, minden festménnyel újra kell bizonyítani a tehetséget.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Buborék és búgócsiga
Magyar Narancs - Dékei Kriszta - Mancs - 2015.05.21
 
Dinoszaurusz és tüntetők parlamentre festve
Index.hu - Klág Dávid - index.hu - 2015.06.10
 
Ecc pecc kimehetsz..
Új Művészet online - Cséka György - Új Művészet online - 2015.06.14.
 
A múlt amiben élünk
Népszava - Mészáros Márton - Népszava - 2015.06.06
 
Egy penge művészkarakter berobbanása
ART7 - Almási Miklós - kiállítás kritika - 2015.05.25
 
Az időbuborékokon túl
Librarius - Barcza Réka - Librarius - 2015.05.24
 
A transzparenciás tengeren túl
ÚJ MŰVÉSZET - Winkler Nóra - 2013.június. XXIV. évf.6.szám
 
Kép a képben
Népszabadság - Török Márta - 2013. április 12.
 
Mi legyen?
168 Óra - Jolsvai András - 2013. (XXV. évfolyam) - 15. lapszám
 
Áttetsző robotikonok
Magyar Narancs - Dékei Kriszta - 2013.április 4.
 
Transzparens rétegek metamorfózisa
Új katalógus bevezető /Aura kiadó - Dékei Kriszta - 2013/04
 
Szenzualitás és intellektualitás
SZKHOLION - Kocsis Katica - 2012/2
 
Többrétegű képek
Új Művészet - Lóska Lajos - címlapon - 2010.november.XXI.évf.11.szám
 
Közéleti festészet
168 ÓRA - Sándor Zsuzsa - - 2010.okt.3
 
A festészet igen magányos szakma- interju-
NÉPSZAVA - Podhorányi Zsolt - 2009. 10. 17.
 
Használható átláthatóság
kultura.hu - sisso - 2010.jan.2.
 
Nincs Otthon!?
ÉLET ÉS IRODALOM - Szabó Noémi - LIII. Évf. 43. szám, 2009. okt.22
 
Festőpáros
NÉPSZABADSÁG - Bacher Iván - 2009. okt.17.
 
Otthonosan
168 ÓRA - Jolsvai András - XXI. Évf. 43. szám, 2009. okt. 22.
 
Neopop
Artmagazin - Rieder Gábor - 2009/01. VII. évfolyam
 
EMELKEDŐBEN - Sonja Krasner gyűjteménye a B55 Galériában / Zsidó Nyári Fesztivál
revizoronline - P. Szűcs Julianna - 2008.09.11
 
HUSZONÉVESEK - Sonja Krasner gyűjteménye
Népszabadság - Rózsa Gyula - 2008.09.10.
 
Sosem volt világok
Új Művészet - Keserü Katalin - 2007.02. 18.évf. 2.szám
 
Színek és képek
Népszabadság - Rózsa Gyula - 2006.12. 20.
 
Grácia
168 óra - Jolsvai András - 2006.12.22.
 
Orbis Pictus
Mozgó Világ - Várkonyi György - 2006.12.
 
kell egyfajta rend… (interjú)
Magyar Narancs - Sisso - 2006. 18.évf. 46.szám
 
Hamu és Gyémánt képzőművészeti különszám 2006.
repertoArt
 
Nóra és a többiek
168 óra - Jolsvai András - 2006.11.14. 45.szám
 
Soós Nóra új világa
Élet és irodalom - Kozák Csaba - 2006. 50.évf. 44.szám
 
A Nagyok álma
Műértő - Böröckfy Virág - 2006. 9.évf. 11.szám
 
Játékosság és felelősségtudat (interjú)
Diplomata magazin - 2006. 7.évf. 10.szám
 
Énkeresés, éntalálás
Élet és irodalom - Bordács Andrea - 2006. 50.évf. 2.szám.
 
Nyitott könyv az életem (interjú)
Vas Népe - Ölbei Lívia - 2005.12.24.
 
Strabagos seregszemle
Új Művészet - Reider Gábor - 2005. 16.évf. 12.szám
 
Festő könnyű, színes cipőben
Vas Népe - 2005. 50.évf. 289.szám
 
Jolsvai András kiállításajánlója
168 óra - Jolsvai András - 2005. 17.évf. 12.15.
 
Én-teriőr
Intérieur - Nagy Edina - 2005.12.-2006.01
 
Divatba hozott festészet
Új Művészet - Készman József - 2005. 16.évf. 11.szám
 
Öt fiatal festő
Népszabadság - Rózsa Gyula - 2005.10.26.
 
Több szem többet lát
Műértő - Spengler Katalin - 2005. 11.
 
Ballasztok és könnyítések
Élet és Irodalom - Sinkó István - 2005. 49.évf. 44.szám
 
Friss színharmóniák
Elite magazin - Spengler Katalin - 2005. 06.
 
Színek és gesztusok
Új Művészet - Muladi Brigitta - 2004. 15.évf. 11.szám
 
Mai vadak és mai szelídek
Élet és Irodalom - Antall István - 2004. 47.évf. 45.szám
 
Expressives in der Martino-Galerie
Budapester Zeitung - 2004. 6.évf. 43.szám
 
Leltár (Diploma 2004)
Új Művészet - Somogyi Zsófia - 2004. 15.évf. 9.szám
 
Mai feladványunk: a játék
Balkon - Dékei Kriszta - 2004. 5.évf. 5.szám
 
Art-Press Magazin címlap
Art-Press Magazin - 2004. 2.évf. 5.szám
 
Ki viszi át…? mi szeretnénk…
2 Zsiráf magazin - 2004.05
 

Vas Népe - Ölbei Lívia - 2004. 49.évf. 29.szám
 
Színek, képek
Új Művészet - Lóska Lajos - 2003. 14.évf. 12.szám
 
Színrelépés
Nőművészek Vas Megyében II.- katalógus
 
Vincent Cipőjében
Vas Népe - Ölbei Lívia - 2002.10.19
 
Egy láb konkrét nyoma: cipő
Új Művészet - Wehner Tibor - 2002. 13.évf. 10.szám
 
Páratlan párok
Új Művészet - Hudra Klára - 2002. 12.évf. 09.szám
 
Snoblesse Oblige
Magyar Narancs - 2002. 14.évf. 22.szám
 
…Első lépések
Vas Népe - Ölbei Lívia - 2002. 47.évf. 126.szám
 
Játék, élmény, festészet
Vas Népe - 2002. 47.évf. 124.szám
 
Soós Nóra cipői
168 óra - Jolsvai András - 2002. 16.évf. 22.szám
 
Csapó 1
Műértő - 2002. 5.évf. 2.szám
 
Vasi művészek seregszemléje
Vas Népe - 2001.11.09.
 
Kumulusz csoport
Gyűjtők és Gyűjtemények - Bogdándy Zoltán Szultán - 2001. 5-6.
 
Kumulusz
Balkon - Radák Eszter - 2001. 2.évf. 5.szám